Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos királylány, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó partján környezeti kérdésekről elmélkedett. Egyszer csak meglátott egy békát. A béka ráugrott a királylány térdére és azt mondta:
- Óh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék és akkor, drágám,
összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
Aznap este, miközben a gyönyörű királylány könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
- Én kurvára nem így gondolom...
- Óh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék és akkor, drágám,
összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
Aznap este, miközben a gyönyörű királylány könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
- Én kurvára nem így gondolom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése