2010. február 9., kedd

Nem nevezném magamat jó barátnak, inkább orvos vagyok, aki hétről hétre örömmel rakja helyre a csigolyáidat.

Vannak barátok, vannak haverok, van szerelem. Ez csak három különböző dolog az életben. De ez a Post most csak egy barátról fog szólni. Most ez az egy barát külön megérdemel egy ilyen Postot. Hogy ki is ő? Ő nem más mint Luna Aeternus az én fogadott bátyám. Róla fog szólni. Lehet hosszú lesz valakinek vagy valakinek rövid. Megismerkedésünkről meg ilyenekről írni nem fogok. Legyen annyi elég majd amit itt olvastok róla.

Luna Aeternus egy olyan ember, akit én nagyon szeretek. Ő egy olyan ember aki megérdemli az én jószívűségem, kiérdemli a barátságom, a segítőkezem, hogy kiálljak mellette, etc... Olyan nekem mint egy eltitkolt testvér. Teljesen testvéremnek tekintem. Mintha mindig is azok lettünk volna. Mindent tud rólam, megbízik bennem, tudja hogyha baj van segítek neki, megvédem és meghallgatja ha valami bajom van, vagy valami zavar engem. Neki még mesélni is szeretek egy két olyan dolgot amit nagyon kevés ember tud, s ő még véleményt vagy hozzáfűzni valót is tud hozzá tenni. Amire nem sok barát képes... Annyi szeretettet kap mint egy igazi testvér. Ha valami gondja akadt, vagy valami elszomorítja mindig mellette állok és fogok is. Megérdemeli. Megpróbálom olyan emberré faragni amilyen igazából szeretne lenni, s végre megtalálja azt a pontot amit én is elértem. Szeressen létezni, élni és lenni ezen a világon. Nem akarom, hogy az élete egy romos vár legyen, amit nem csak, hogy nem építettek újjá hanem már lassan a földel egyenlő. Nem ezt én nem hagyom. Mindig törekedek arra, hogy jó napja legyen vagy legalább mosolyogjon, s az a mosoly se abból álljon, hogy csak erőlteti. Nagyon becsülöm benne azt, hogy nyitott ember és ha olyasmi dolog van amit másnak nem akar elmondani például: a magánéletében. akkor azt is elmondja nekem, mivel tudja, hogy tőlem senki se tudja meg. Én megtartom neki az ígéreteimet s teszek is azért, hogy minél előbb teljesüljön neki az amit már annyi ideje szeretne elérni. Kedves, aranyos, jószívű, szeretettre méltó és még sorolhatnám napestig. Ő az az ember aki megkapja azt tőlem amit nagyon kevés ember érdemel meg. Ő az egyik, s az egyetlen aki nagyon-nagyon örül annak, hogy én boldog vagyok. Észre vettem, hogy mellettem az élete kezd jó irányba haladni. Remélem, hogy egyszer magánéletében is minden helyre jön teljesen. S egy hálával vissza kapom. DE! az ő hálája nekem az, hogy látom, hogy boldog. Nem kérek vissza semmit, nem fog és nem is tartozik nekem semmivel. Nekem a hálája az lesz mindig, hogy "köszönök mindent annyira örülök, hogy segítesz mindig" nekem elég tőle ennyi hála. Tudom milyen élete van, tudok én sok olyan dolgot is amit más lehet nem tud. Én örülök ennek. Nálam minden titka titok marad. Nekem mindig egy testvér marad. Egy nagyon jó testvér. Megérdemli, hogy meg becsüljem mint egy igazi testvért. (=

S egy kis vers neki:

Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez a barátság.

3 megjegyzés:

  1. *.* ez annyira megható volt számomra... köszönöm neked... :) örülök hogy melettem állsz... szeretlek hugi... és ennyi... nincs szavam... teljesen lenyűgöztél...

    VálaszTörlés
  2. nem is kell több szó. Nekem a jelenléted is elég. Te vagy az én "eltitkolt" testvérem ^^.

    VálaszTörlés